GARA

A Bukovinai Székelyek története Mária Terézia császárnő 1763 október 8-án kiadott rendeletével kezdődik. E rendelettel előírta a kötelező, erőszakos katonai sorozást, de az adó terheket nem enyhítette. A székelyeknek idegen parancsnokok vezetése alatt, még az ország határain kívül is, saját költségen kellett harcolni. Az elégedetlen székelyek vezetői Mádéfalván gyülekeztek, hogy Buccov generálisnak átadják panaszaikat 1764 január 7-én. A generális hajnalban azonban megtámadta a falut, és zsoldosaival lemészárolta az ott lévőket. Az életben maradtak Moldva felé menekültek a Kárpátokon keresztül. A moldvaiak ismerve szorgalmukat befogadták őket, szállást, megélhetést és békességet biztosítottak számukra. A székelyek azonban visszavágytak szülőföldjükre. 1777-1786 között Mária Terézia kegyelmi rendelete után Gróf Futaki Hadik András vezetésével hazatelepítették őket a frissen elfoglalt Bukovinába.

Bukovinában megalakultak a Székelyfalvak:

Bukovinai székely falvak

1777 Fogadjisten és Istensegíts
1785 Hadikfalva
1786 Andrásfalva
1787 Józseffalva

Bukovinai székely kapu

Ezekben, az esztendőkben viszonylag jó létben éltek, de 1883-tól ismét elkezdődött az elvándorlás Erdélybe, az Al-Dunához és Kanadába. Az első világháború után Bukovina román fennhatóság alá került. Az új hatalom kíméletlenül bánt a székelyekkel, ennek hatására a magyar kormány 1941 május 9-én megkezdte a székelyek hazatelepítését a Bácskába. 1944 október 9-én újra menekülni kellett a székelyeknek. A visszavonuló Német-Magyar hadsereg, és az előretörő orosz csapatok között, harci repülők szórták rájuk halálhozó terhüket. A Bukovinai nép a szörnyűségek ellenére 1945-ben otthonra talált, Tolna-, Baranya-, és Bács-Kiskun megye 37 településén megtalálta nyugalmát. 1945 május 20-án Gara községbe is megérkeztek a zömében Hadikfalvi, és kisebb létszámban Andrásfalvi, Foghadjisteni, Istensegítsi és a Józseffalvi székelyek. 94 család, 476 felnőtt és 320 gyermek érkezett a községbe. A garai székelyek létszáma az idősek elhalálozása, a városokba történő beköltözés /Érd, Mohács, Baja/, és a házasságkötések utáni költözés /Vaskút, Csátalja/ folyamatosan csökken. A vegyes házasságok révén a székelységgel 250 család van jelenleg valamilyen fokon érintve. Az idősek elhalálozásával, azonban számottevően csökkent a Bukovinai születésűek száma.

Székely család régen....

Székely család

és ma népvisetben

család népviseletben

Hagyomány-folklór

Hagyományaikat, népcsoportjukra jellemző kultúrájukat, szokásaikat az idő múlásával egyre jobban elhagyják. 1962-ben Takács Lászlónak, a Művelődéi Ház vezetőjének köszönhetően a székelyek megtalálták helyüket a Garai kultúrában. Saját népviseletükben táncaikkal és dalaikkal léptek fel a bálokon, vettek részt a szüreti felvonuláson. Takács László halála után magára maradt a szervezett hagyományőrzés. Antal Jakabné, Vilma néni azonban együtt tartotta a székely asszonyokat, és együtt énekeltek, szőttek és fontak. 1979-ben Zegnál Márk Tanácselnök felkarolta a székely hagyományok őrzőit és Vilma nénivel egyetértésben felkérték Heffner Jánosné Irma nénit, hogy vezesse a Székely Asszonykórust.

A Székely Asszonykórus régen....

A fonóban

és ma

Az Asszonykórus ma

1981-ben Sára Sándor örökítette meg népviseletüket és dalaikat
1986-ban a Szegedi Körzeti TV készített róluk felvételt a Dunapataji Székely Múzeumban
1992-ben az Asszonykórus megyei aranyminősítést kap
1993-ban megalakul a Garai Székely kör

Szüreti felvonulás

1994-ben a szülőföldön, Bukovinában kopjafaállítás
1995 augusztus 20-án a letelepedés 50 évfordulójának emlékére Székely kapuállítás a Templom előtt
1995-ben megalakul a Garai Székely kör ifjúsági ének és tánccsoportja
2000-ben részvétel a Zombai Székely Világtalálkozón
2004 Székely kultúrestet tar a Művelődési házban az Ifjúsági csoport

A Székely kör fiataljai

Fiatalok Székely népviseletben

A csoportot Kertész Ferencné és Miklós József vezeti és tartja fenn. A csoport a Garán élő kisebbségek /Bunyevác, Német/ hagyományos táncait is bemutatja.
A Garai Székely kör legfontosabb feladata napjainkban, a hagyományok megőrzése és bemutatása a község és hazánk lakóinak. A fiatalok megismertetése a székely kultúrával és ez által az utánpótlás biztosítása.
A község tájházában Pál Józsefnek köszönhetően nagyon szép és értékes tárgyi emlékek vannak kiállítva.

A Székely Himnuszból:
" Merre, merre visz a végzet"